5.fejezet


*Damon szemszöge:


Amióta megismertem Lilianet, nem is tudom. Talán megváltozott az életem?. Folyton azon gondolkodom, hogy jól van-e, nem-e esett valami bántódása. Ez lehetne a törődés? Még az öcsém, Stefan is észrevette a változást rajtam, a kis Elenával egyetemben. De próbálom mindig felvenni a képzeletbeli maszkomat. Belül össze vagyok  törve lelkileg Katherine játéka miatt. Ha megjelenne, biztos, hogy gondolkodás nélkül karót szúrnék a szívébe, nézve ahogy egyre jobban csak sápad és sápad..., még ideje se lenne könyörögni a mocskos kis életéért. Lianeről, nem sok mindent tudok... Elena mesélte, hogy meghalt az anyja és nem akart egyedül lenni, így ide költözött, de bár ne tette volna. A vére egyszerűen énekel nekem. Nem tudom, hogy meddig vagyok képes tartani magam, de nem sokáig. Amikor megcsókolom érzem, ahogy egyre jobban és jobban ver a szíve. Uh asszem, le kéne hűtenem magam. Kimentem a szobámból, lementem a konyhába, és vettem ki a hűtőből, egy vértasakot. Ebben a pillanatban jött az én kis öcsikém.
-Damon beszélnünk kéne.-mondta
-Jah kéne. De most nem igazán érek rá, mint látod.-vetettem oda neki, majd fogtam magam és leheveredtem a nappaliba a tévé elé. A tasakomtól meg nem válva. 
-Damon ez most komoly dolog.-jött utánam
-És vajon mi lehet az, ami ilyen érdekfeszítően fontos dolog?-kérdeztem vissza flegmán. Kezdek besokallni a mókusmániás Stefanból. Még a reggelimet se fogyaszthatom el nyugodtan az öcsikém prédikációja végett.
-Új vámpírok érkeztek ide Mystic Falls-ba. És vajon ki teremtette őket?-kérdezte Stefan
-Várj, most kellene gondolkodnom igaz?-kérdeztem vissza humorizálva-Csak nem Katherine?-kérdeztem
-De Katherine az-mondta-Damon segítened kell. Több százan is lehetnek. És még csak azt sem tudjuk, hogy miért vannak itt. Kérlek Damon-ja a könyörgés az megy neki.
-Nekem lenne egy tippem, hogy mért vannak itt. Mondjuk az a név, hogy Elena, mondd valamit?-kérdeztem
-Erre én is gondoltam, de mért kéne ahhoz több száz vámpír, hogy elkapják Elenát-kérdezett vissza
-Biztos minket is elakarnak tenni láb alól. Erre még nem gondoltál?-kérdeztem vissza.- Hát Stefan biztos, hogy az agyadra ment az a sok egérke, meg az a mókuska. -emélkedtem hangosan
-Az is lehet, hogy Lilian-t is el akarják kapni. Vigyáznunk kéne mind a két lányra. Lehet, hogy Lianet is be kéne avatni.-gondolkodott Stef
-Nem hiszem. Szerintem már csak napok kérdése, és rájön a titkunkra-világosítottam fel
-Ugye most nem azt akarod mondani, hogy...
-Nem! Nem kóstoltam meg...-szakítottam dühösen félbe-Állítólag az anyja vámpírvadász volt, és halála előtt írt neki egy levelet, hogy feltudja ismerni a vámpírokat. Még egy nyakláncot is adott neki, amiben természetesen verbéna van.-mondtam
-Szóval az anyját vámpírok ölték meg?-kérdezte
-Lehetséges-mondtam
-Akkor a következőt tesszük. Én Elenával töltöm a napom minden részét, míg te Lianenel. De ma este viszont feltérképezzük a teret. Megnézzük, hogy hány vámpírral van dolgunk.Mivel fényes nappal nem járhatnak köztünk, így éjjel merészkednek ki vadászni. Résen kell lennünk.
-Szerintem Ricket is beleavathatnánk a dolgokba-mondtam
-Igazad van! Szólnunk kell neki is, és Carolinenak is. Minél többen vagyunk, annál erősebbek.-mondta
- Rádbízom! Én most lépek. Tudod van még egy-két dolgom-vigyorogtam rá
-Ugye tudod, hogy nem kéne feltűnést kelteni a rejtélyes halálesetekkel?-kérdezte Stef
-Stefan, én már reggeliztem. -oktattam ki, majd elindultam. Igazából sétálni indultam a Grillbe, de végül is a kíváncsiságom győzőtt. Így most a Gilbert házba mentem. Egész végig Lianen gondolkodtam. Amikor reggel beállítottam hozzá, ő pedig tusolt, majd kijött egy melltartóban és egy tangában. Biztos, hogy eléggé cikisen érezte magát, szegénykém még el is pirult. Igazából nem is kopogtam, de valahogy ki kellett magamat menteni a helyzetből nem? Igazán megkívántam. Nem úgy, mint kaja, hanem mint nő. Nagyon jól néz ki. Mindenképpen meg kell valahogy védenem. Amikor a házukhoz érkeztem, kopogtam,majd vártam, amíg valaki ajtót nyit. Nem mintha nem tudnék könnyen bejutni.




*Liane szemszöge:


Reggel, amikor felébredtem, úgy éreztem mint ha figyelne valaki. Az ablakom felé néztem és láttam ott egy alakot, barna, vagy fekete szemekkel. Pontosan nem igazán tudnám megmondani, annyi biztos, hogy sötét volt. Kiugrottam az ágyamból, és gyorsan kinyitottam az ablakom, hátha látok még valakit, de eltűnt. Lehet, hogy csak a képzeletem szüleménye. Elég borús az idő. A hideg levegő áramütésként csapott rám. Gyorsan vissza csuktam, majd elindultam a fürdőbe, rendbe tenni magam. Engedtem magamnak fürdővizet. Azt hiszem a forró vízzel járok a legjobban. Mostanában sokat stresszelek. A forró víz, meg legalább ellazít. Ekkor kopogtak. 
-Liane bejöhetek?-kérdezte Jerr
-Persze Jerr-mosolyogtam rá
-Szóval, van kedved eljönni este valamerre sétálni vagy valami-kérdezte üres tekintettel Jerr. Nagyon furcsálltam, mert így még soha nem láttam.
-Persze, de jól vagy?-kérdeztem
-Aha-válaszolta-Akkor majd még dumálunk.
-Persze-mondtam. Jeremy nagyon furcsa volt. Olyan üres volt a tekintete. Nem is ismerek rá. De vajon mér pont este akar sétálni?-kérdeztem magamtól. Amint befeküdtem a fürdőkádamba, minden nyomasztó kérdés elillant. Egyszerűen csak én voltam és a forró víz. Még a szemeimet is becsuktam, és próbáltam valami gyönyörű helyre varázsolni magam... 30perc lazulás után, úgy gondoltam, hogy ideje kimászni a kádból, hajat szárítani, és felvenni valami kényelmes ruhát. Egy melegítőt, és egy sima pólót választottam. Majd lementem a konyhába, valami kaja után nézni. A nappaliban még épphogy találkoztam Jennaval. Ment dolgozni. Bementem a konyhába, és csináltam magamnak egy szendvicset, meg öntöttem magamnak kávét.
-Jó reggelt-köszönt Elena
-Neked is-mosolyogtam rá
-Jenna már elment?-kérdezte
-Igen. Épp hogy találkoztunk-mosolyogtam rá-Jeremy?-kérdeztem
-Biztosan még alszik-válaszolt, majd öntött magának kávét
-Nem hiszem. Reggel bejött, és megkérdezte, hogy este megyünk-e valahova sétálni-mondtam furcsán-Egy kicsit fura volt. Mármint az arca. Olyan üres volt, vagy nem is tudom.-mondtam, visszagondolva
-Biztosan, csak dumálni akar-mosolygott rám, de láttam rajta, hogy erőltetett.-Na én felmegyek-mondta.
-Okés-mondtam, majd valaki kopogott. 
-Gyere-kiáltottam


*Elena szemszöge:


Itt valami nem stimmel. Jeremy még mindig alszik. Lehetetlen, hogy felkelt volna. Azt hiszem felhívom Stefant. Oda mentem az éjjeliszekrényemhez, majd levettem a telefont, és tárcsáztam. A harmadik kicsöngésnél fel is vette.
-Szia Elena-búgta szerelmes hangján Stefan
-Szia! Nem zavarlak?-kérdeztem és közben meg remegett a hangom, biztos vagyok benne, hogy Jeremyt megigézték.
-Dehogyis! Mondd csak-mosolygott
-Szóval, Liane mondott valamit... Azt mondta, hogy Jeremy elhívta este sétálni. Liane szerint üres volt a tekintete, és hogy fura volt, én meg arra gondoltam, hogy mi van ha megigézték? Vagy valami?-kérdeztem idegesen.
-Elena, nyugodj meg. Átmegyek, és megbeszéljük ezt.-mondta
-Köszönöm Stefan-köszöntem meg
-5perc és ott vagyok-mondta
-Köszi és szia-köszöntem el tőle
-Szia-majd lerakta. Nagyon ideges vagyok. Stefan tegnap mondta, hogy új vámpírok érkeztek ide. Szerinte Katherine változtatta őket át. Több százan is lehetnek. 


*Liane szemszöge:


-Szia Damon-mosolyogtam rá
-Szia-mosolygott-Hát ennyire hiányoztam-kérdezte színpadiasan,én ezen csak mosolyogtam, majd odamentem hozzá, és megöleltem. Már nagyon hiányzott. Ő is átölelt, majd megcsókolt. Nem tartott sokáig, mert Elena lejött.
-Bocsi csak Stefant várom-mosolygott
-Átjön?-kérdeztem
-Igen. Már hiányzik-mosolygott, most vagy hülye vagyok, vagy tényleg titkol előlem valamit. Kopogtak.
-Ez biztosan Stefan-mosolygott, és mintha megkönnyebbült volna. Ezt nem igazán értem. Oda ment az ajtóhoz és kinyitotta. 
-Szia Stefan-köszönt majd adott neki egy puszit és már fel is cibálta a szobába. Ezen mosolyognom kellett.
-Hmm... ez lenne Elena? Akár egy vadmacska-grimaszolt Damon, én ezen csak mosolyogtam. 
-Amúgy, miért is jöttél ilyen korán?-kérdeztem felhúzva a szemöldököm.
-Arra gondoltam, hogy talán megint akkor jössz majd ki a fürdőből és...
-Most azt akarod, hogy megint kínosan érezzem magam?-vágtam a szavába ingerülten, majd felmentem a szobámba. Mekkora egy kretén. Hangosan bevágtam a szobám ajtaját, de amikor megfordultam nagyon megijedtem. Damon állt előttem. De hiszen én előbb felértem. Akkor hogy kerül ide? Biztos, hogy minden kiült az arcomra, mert csak gúnyosan elvigyorodott.
-Ho...hogy kerülsz ide?-kérdeztem megijedve, már kezdek félni tőle.
-Talán úgy, hogy utánad jöttem?-kérdezte gúnyosan
-Ezt nem értem-suttogtam, majd leültem az ágyamra. Nem ez az első, hogy ilyen gyors... ha csak... de nem, nem lehet, vámpírok nem léteznek. Ezek csak misztikus lények. Kitalált történet. De mindennek kell, hogy legyen alapja. Aztán felcsillant a szemem. Eszembe jutott anya levele. Anya vámpírvadász volt. De ha Damon az, akkor valószínűleg Stefan is az. És ha Stefan az, akkor Elena ezt tudja. Elenát biztos megkérték, hogy ne mondja el. Vajon Jeremy tud róla? És Jenna? És én biztos, hogy nem örültem meg? Ha most Damonnak azt mondanám, hogy vámpír, kitudja, lehet hogy sárgaházban végzem. Biztos vagyok benne, hogy minden kiült az arcomra, mert eléggé bámult.
-Azt hiszem én most ...megyek-mondtam majd elindultam, de valaki, ez esetben Damon, megfogta a karom elég erősen. -Áuu-nyöszörögtem-Damon engedd el a karom... ez fáj- biztos, hogy ott marad a helye.
-Mondd ki hogy mire gondolsz!-utasított,ezt nem értem...talán arra gondol, hogy vámpír? A gyorsaság és az erő ott van...
-Nem értelek...-mondtam elhaló hangon... érzem, hogy egyre jobban nedvesedik a szemem...
-Csak mondd ki-utasított ismét, és még jobban megszorította a kezem 
-Vámpír-leheltem
-Ügyes kis csaj vagy te-mosolygott gúnyosan, te atya úr isten... vámpír.-Hmm...de megéheztem...-mondta gúnyosan
-Mondanám, hogy megkínállak valamivel, de inkább nem mondom-szóltam hozzá megvetően-Most pedig tűnj el a szobámból...Most-ordítottam rá
-És ha nem megyek?-kérdezte mosolyogva
-Ez egyszerű...akkor én megyek-kitéptem a karom a kezei fogságából, majd rohantam le. Megfogtam a kocsikulcsom, ami fel volt akasztva, az akasztóra és rohantam a kocsimhoz. Beültem... felpörgettem a motort, és már úton is voltam. Igazából csak ki akartam szellőztetni az agyam. Damon...ez lenne Damon Salvatore. Hát mit ne mondjak... legalább kiismertem. Már csak azt vettem észre, hogy zokogok,és nem bírom abbahagyni. Majd valahogy felborultam a kocsimmal és tudatlanság...




*Elena szemszöge: 




-Stefan valaki megigézte Jeremyt, most mit csinálunk-kérdeztem szerelmem
-Elena  nem tudom, mindenesetre Damonnal azt beszéltük meg, hogy én vigyázok rád, ő pedig Lianere.
-Köszönöm Stefan! Annyira szeretlek-majd megcsókoltam
*Most pedig tűnj el a szobámból...most*-ordította Liane
-Itt meg mi folyik-kérdeztem aggódva Stefantól
-Nem tudom-válaszoltam -Biztos össze vesztek-motyogta-De legalább édes lesz a kibékülés-válaszolta mosolyogva
-Igen, de ha Damonról van szó, akkor inkább az ellenkezője-fintorogtam
-Ez is igaz... Damont nem lehet kiismerni... egyszerűen lehetetlen. Még én se tudom, pedig a bátyám.-sóhajtotta
Már csak azt hallottam, hogy Liane sietve rohan el a szobám előtt. Vajon mi történhetett. Beszállt a kocsijába (erre úgy következtettem, mert felpörgette a kocsiját) és elhajtott. Csak ne essen semmi baja.
-Visszatérve Jeremyre. Hogy hogy életben hagyták?-kérdeztem
-Ezek szerint a célpont nem te vagy, hanem Liane.-világosított fel- Damon mondta, hogy Liane anyja vámpírvadász volt-kezdett bele
-Úgy mint Rick?-kérdeztem
-Igen... szerintem-gondolkodott el.-Szóval, ha jól következtetünk, lehetséges, hogy Katherine ismerősét, ölte meg az anyja, és Katherine, most vissza akar vágni. Lehet, hogy azóta figyeli amióta itt van. Bármit kinézek abból a ribancból-morgott Stefan. -Jeremyvel meg ezek szerint találkozott és este akar bosszút állni. -gondolkodott el
-De ez nem történhet meg-mondtam kétségbeesetten. A beszélgetésünket Damon szakította félbe.
-Mit akarsz Damon-kérdezte Stefan
-Liane elment-mondta
-Erre mi is rájöttünk-mordultam rá idegesen
-Jól van na. Én megyek-morogta
-Nem mész utána?-kérdeztem
-Már mér mennék?-kérdezett vissza-Most biztos idő kell neki
-Te elmondtad neki?-kérdezte Stef
-Nem, ő jött rá-mondta -Ez van!Engedelmetekkel- fintorgott
-Most mi lesz? Utána kéne menni. Félek, hogy valami történni fog vele-mondtam
-Én megyek, te addig maradj! Nem szeretném ha valami bántódásod esne. Oké-kérdezett vissza, majd hosszan megcsókolt és már el is tűnt 

Szijjasztok:))

Arra gondoltam, hogy a következő fejezetet, Damon szemszögéből fogom írni...Remélem nem fogom elbénázni:). Csak mert gondoltam kiváncsiak vagytok, hogy mit érez most Damon, Liannel kapcsolatban, hogy viszonyal a testvérével, Stefannal és Elenával... Remélem felcsigáztalak benneteket. Ma felkerül a következő rész. Már dolgozom rajta, és próbálom a maximumot teljesíteni... Többet most nem árulok el belőle... az most titok... (Nyugodtam ide is kommentlehettek, hogy tetszik-e az ötlet.)    By.:Cs.i.t.r.i    Pussz (L)  (ja és ) Damon legyen veletek...<3

4.fejezet

Azt hiszem, hogy beleszerettem Damon érzelmes, aggodó felébe. Eddig Damonben a gúnyos felét ismertem. Aki semmivel és senkivel sem törődik. De ezek szerint tévedtem. És szerencsésen, kellemesen csalódtam.Olyan gyengéden, de mégis határozottam csókolt. Majd, már csak arra lettem figyelmes, hogy gyengéden, nekinyom a falnak, és ezt suttogja: -Ne félj tőlem kérlek! Én... szeretlek...- Azt hiszem Damonben megtaláltam a másik felemet, ugyanis eddig csak félemeber voltam. Az eddigi életem során sok barátom volt, de mind csak kihasználtak, átvertek, ezért nem vagyok annyira nyitott, ha barátkozásról van szó. 

-Szeretlek... ugye hiszel nekem-kérdezte meggyötörten.

-Damon, én is szeretlek... és remélem ez nem csak egy játék...-mondtam a végét olyan halkan hogy még szinte én sem hallottam

-Én nem játszom veled-suttogta Damon

Ez különös. Egykicsit furcsa hogy meghallotta, amikor én magam is alig hallottam. Majd megint rátapadt az ajkaimra és bebocsátást kért. Én persze megadtam neki. Benyúlt a pólóm alá, és ekkor olyan hatalmas vágy kerekedett el rajtam, hogy nem bírtam magam tűrtőztetni. Sokkal erőszakosabban csókoltam. Élkezdtem kigombolni, a fekete ingén a gombokat. Majd ránéztem, az erősen kidolgozott mellkasára, de itt elszakadt az a bizonyos cérna. Hogy lehet valaki ennyire sexy-gondolkodtam nehezem magamban, ugyanis ez is már nehezemre ment. Hangosan ziháltunk mind ketten, majd megjelent Jeremy.

-Hoppá! Asszem rosszkor időzítettem... Csak azt hittem, hogy elmenetetek.-mondta Jerr

-Ömn... nem Jeremy... De azt hiszem hogy itt az ideje indulni.-mondtam. Jenna amúgy is kinyír ha későn érünk haza.

-Oké... én pedig hazakísérlek... titeket-motyogott Damon

-Akkor induljunk...-mosolyogtam rájuk

Amikor haza értünk Damonnek adtam egy hosszú csókot, köszönés képpen, majd felmentem a szobámba. Belenéztem a cucc táskámba, ugyanis, még mindig nem pakoltam ki. Mostanában sokmindnről megfeledkezek. Megpillantottam, azt a csomagot,amit még az anyám küldött nekem. Furdalt a kíváncsiság, és nem értem, hogy tudtam ennyire elfeledkezni róla. Kibontottam a dobozt, a papír borításából, majd belekukkantottam a dobozba. láttam benne, egy nyakláncot, és egy kézzel írt papírt. Kinyitottam a papírt, és magamban elkezdtem olvasni.:

-Drága, Liliane!

Annyira szeretlek téged! Amikor ezt a levelet olvasod, én már nem tartozom az élők sorában. Tudom hogy több időt kellett volna együtt töltenünk, de a munkám miatt sajnos, ez lehetetlen. A második munkámról te semmit sem tudsz. De most beavatlak a részletekbe...Tudod én vámpírvadász voltam. Most biztos azt gondolod, hogy megőrültem, de nem. Köztünk élnek. Nehéz őket felismerni. Hideg, fehér bőr, gyorsaság és erő jellemző rájuk. A nyaklánc ami a dobozban van, Verbena-t (vasfű) tartalmaz.Ez megvéd a vámpírok megigézésétől. Kérlek hordd! Ez még az enyém volt. Szeretném, ha ezentúl a tied lenne. Nagyon hiányzol és nagyon szeretlek. Kérlek vigyázz magadra. Sajnálom, hogy csalódást okoztam neked! Próbáltam a legjobb anya lenni a világon, de sajnos ez nem sikerült. Szeretném ha boldog lennél. Örökké szeret:                                      Anya                                               




Amikor végig olvastam, nem bírtam tovább. Ez olyan mintha rohamom lenne. Rázkódtam, sírtam, alig kaptam levegőt. Tudta hogy meg fog halni. De egy valamit nem értek... vámpírvadász. Az lehetetlen, hogy léteznek vámpírok. Az lehetetlen... az emberiség már kihalt volna. És vajon mi az a megigézés? Jaj anya bárcsak élnél... magyarázatokat akarok. A fejemre húztam a takarót és álomba bőgtem magam.




Anya állt előttem. Ragyogott, mintha egy angyal lenne... 
-Anya... mi ez az egész?-kérdeztem 
-Kicsim...mindenre rá fogsz jönni. Csak idő kérdése. Légy türelemmel...-mosolygott, majd megsimogatta az arcom.
-De mégis? Mire fogok rájönni?-kérdeztem
-Kicsim! Mindennek eljön a maga ideje, és amúgy most nincs időm a magyarázkodásra. Sajnálom!
-Anya! Nagyon hiányzol! Szeretlek-suttogtam a végét
-Oh édesem! Én is nagyon szeretlek.-majd elkezdett távolodni, távolodni amíg el nem tűnt.
-Ne, kérlek maradj még! Könyörgök anya-ordítottam utána de eltűnt.  


Zihálva ébredtem föl. Valami zaj. Valami reccsenés, vagy roppanás. Ijedten néztem el jobbra, majd balra, de semmi. Vajon mi lehetett ez. Kinéztem az ablakon, de még sötétség honolt. Felkeltem, vettem ki egy szál cigit a dobozomból. Kinyitottam az ablakot, majd meggyújtottam. Nem vagyok, az az aktív dohányos, de ha már elegem van az életemből akkor muszáj. Csak slukkoltam-slukkoltam... majd a csikket elnyomtam. Az ablakot becsuktam, mert elég hűvös este az idő. Bevackoltam magam az ágyamba, de a várt álom, nem akart utolérni. Csak forgolódtam-forgolódtam, majd meguntam ezt a játékot, és  felkeltem.  Körülnéztem a szobában, bár ne tettem volna... A látásom kezdett homályosodni, mert rápillantottam anyám levelére, ami a földön hevert... A FÖLDÖN HEVER? Mit keres a földön? Emlékszem hogy az asztalomra raktam... Leeshetett volna? Lehet. Beraktam a szekrényembe, majd a nyakláncot, ami az éjjeli szekrényemen volt, feltettem a nyakamba. Még bambulgattam, majd fogtam magam, és lementem a konyhába, hogy igyak egy kis tejet. Talán majd könnyebben elalszok alapon. Leosontam, majd kinyitottam a hűtőt, vettem ki egy poharat a szekrényből és töltöttem. 
-Nocsak-nocsak... ilyen későn még fenn?-kérdezte mosolyogva. Szívem hatalmasat dobbant a hang hallatára. Majd megéreztem, hogy a karjai körbeölelnek. Szívem elkezdett hangosan dörömbölni, de nem mertem felé fordulni. Elég ramatyul nézhetek ki.
-Nem tudok aludni, így hát lejöttem, hogy igyak egy kis tejet.-mutattam fel a poharam. Erre Ő felé fordította a fejem, így láthatta, hogy elég ramaty állapotba vagyok.
-Hát látom, hogy nem vagy a toppon.-mosolygott. Olyan édesen mosolyog...
-Hát mint látod nem igazán-mondtam 
-Ezt a nyakláncot még nem is láttam-komolyodott el Damon
-Anyutól kaptam. Nagyon tetszik-mosolyogtam rá
-De te mit keresel itt?-kérdeztem
-Háát őőő... én sem tudtam aludni, így átjöttem.-ezt valahogy mért nem veszem be
-És szabad bejárásod van a házba?-kérdeztem gyanakvóan
-Naná-vágta rá. Majd oda jött hozzám, és megcsókolt. A nyelve bebocsátást kért tőlem és én készségesen beengedtem.  Egyre közelebb és közelebb jött hozzám, már nem férhetett volna el közöttünk egy darabka vékony lapocska sem. Beszívtam bódító illatát, aminek hatására, még jobban vágytam rá. Nekilökött a falnak, majd felemelte a lábaimat, és derekára kulcsolta őket. Ennek hatására, éreztem merevedő férfiasságát. Ettől pedig én, kezdtem kigombolni az ingét, majd a szájáról a nyakára tértem át. Csókoltam, szívtam, majd haladta lejjebb az erősen kidolgozott mellkasára.
-Szerintem ezt nem itt kéne-morogta 
-Szerintem se-motyogtam, majd visszatértem a nyakához. Jól megszívhattam, mert egy jó nagy foltot csináltam ő is rátért a nyakamra, ettől még jobban elkezdte verni a szívem a tam-tam-ot. Aztán egy szer csak elszakadt tőlem. és a konyha végében találtam. Már megint hihetetlenül gyorsan tűnt el. Vajon hogy csinálja. 
-Azt hiszem mennem kellene...-mondta majd elindult a bejárati ajtó felé
-Várj!... Kikísérlek-mondtam neki hangosabban. Megállt majd megvárt. Én kinyitottam neki az ajtót, és elment. Azt hittem hogy kapok egy búcsú csókot, de tévedtem. Vissza mentem a konyhába, majd megfogta a tejes poharam, és egy húzásra megittam. Jó talán azért, mert csak félig öntöttem. Vissza battyogtam a szobámba, majd befeküdtem az ágyikómba. Betakartam magam, majd jött az álommanó. Álmomban olyan embereket láttam, akiknek hatalmasra nőtt a szemfoguk, vér csöpögött a szájukból, és feketedett a szemük. A képek váltották és váltották egymást. Ijedve ültem fel, körülnéztem, majd mikor a szobámban nem találtam senkit kezdtem nyugodni. Mély levegő beszív, majd kifúj-ismételgettem magamban. Már elég világos van, de azért még punnyadtam egy kicsit. Majd körülbelül 30perc lazítás után elindultam a fürdőbe, elintézni a reggeli teendőimet. Mivel csak egy tangát, és egy melltartót vittem be, ezért visszamentem a szobámba a többi ruháért, de amikor megláttam őt a szobámba ijedtemben, és szégyenemben visszarohantam a fürdőbe, majd egy törölközőt magamra terítve tértem vissza.
-Kopogásról nem hallottál?-kérdeztem idegbetegen. Ez annyira ciki...  Nem vagyok telt, inkább csak úgy vagyok a testemmel, hogy egy picit le kéne adni. Lehet futni kénék járni.
-Kopogtam, de mivel tusoltál, így nem hallottad, én meg persze bejöttem-mosolygott kajánul. Megfogtam egy farmert és egy pólót majd visszamentem a fürdőbe. Magamra kapkodtam őket és már mentem is vissza.
-Most mit parázol? Láttam már ilyet sőt...-mondta gúnyosan, de én félbeszakítottam.
-Damon! Nem vagyok kíváncsi a perverz dumáidra. -majd elfordultam tőle és megágyaztam. Erre ő mögém osont és körbeölelte a derekam.
-Ugye nem sértődtél meg?-kérdezte komolyan
-Nem. De örülnék ha tudatomra adnád, ha itt vagy? Világos?-kérdeztem
-Mint a nap-motyogta
-Rendben.-mondtam, majd adtam a sexy ajkaira egy puszit.