2.Fejezet

Mivel annyira jó kedvem van:)) így hoztam még egy fejit. Meg persze otthon is vagyok, és háát nem igazán tudom mivel elütni az időt. Szal ez így tök jó:)Kommit is várok, ja és jó olvasást a fejezethez!! By.: Cs.i.t.r.i :)


Csörömpölésre lettem figyelmes, mire elfordítottam a fejem Damontól. Oh a bögrém... Kiesett a kezemből. Gratulálok Liane. Lehajoltam és kezdtem összeszedegetni a bögre darabkáit. Magamban átkoztam magam, amiért ilyen bénavagyok. Biztos vagyok benne hogy elvörösödtem. Ilyen szituációban, meg már szerintem rákvörös lehetek. Gyorsan kidobtam, mielőtt még Jenna néném észrevenné, de azzal nem számoltam hogy elfogja vágni az ujjam. Mivel a vértől nem vagyok rosszul, így gyorsan a mosdóhoz szaladtam, majd engedtem rá vizet. Remélem Damon sincs rosszul a vértől, de tévedtem ugyanis nem találtam sehol. Eltünt. Raktam rá egy zsepit, majd elindultam megkeresni Jennát.
-Jenna! Van egy rossz hírem!-kiabáltam kétségbeesetten. Nem tudom, hogy mennyire lesz ideges. Lehet a kedvenc bögréjét törtem össze. Uhh remélem nem.
-Jövök Liane-mondta Jenna
-Jenna! Véletlenül eltörtem a bögrédet-mondtam kétségbeesetten
-Jól van! Nincs semmi gond, majd veszünk helyette egy másikat-mosolygott
-Én törtem el, ezért majd én veszek-mondtam. Nekem ugyis elég sok pénzem van.
A csengő zavarta meg a beszélgetésünket.
-Majd én kinyitom-mosolygott Jenna.
Odasétált az ajtóhoz majd kinyitotta.
-Jó napot! Meghoztuk az autót. A Ferrarit.-mondta a szállító pasas
-Liane gyere meghozták a kocsid-mosolygott, majd rámkacsintott
Felszaladtam egy kis pénzért majd futottam le a kocsimhoz, ha valami baja lesz, nem kapnak semmit se. Örüljenek hogy hozzáérhettek az én drágámhoz.
-Itt is van.-mondta a szállító
-Köszönöm-mondtam boldogan. Majd megvizsgáltam, hogy lett-e valami baja, de szerecsére egy karcolás sincs rajta. Hálám jeléül még borravalót is adtam neki.
-Jenna! Elmegyek egy körre, és hozok egy bögrét is.-mosolyogtam majd rákacsintottam.
-Persze menj csak-válaszolt
Beültem a kocsimba. Mivel 18-adik szülinapomra kaptam anyától, így még csak most lesz majd 2 hónapos. Életre keltettem és felfedező útra indultam a városba. A kocsim dorombolása, mindig mosolygásra késztet. Egyszerűen imádom. Majd megálltam egy üzletben és vettem egy bögrét. Amikor jöttem ki az üzletből, találkoztam Elenával.
-Liane! Már meg is érkeztél-mosolygott rám
-Szia Lena! Már nagyon hiányoztál!-mosolyogtam, majd megöleltük egy mást
-Liane, had mutassam be neked Stefant-mutatott a mellette álló fiúra.
-Stefan Salvatore-mutatkozott be, majd kezet nyújtott
-Liliane Gilbert-mutatkoztam be énis majd kezet ráztam vele- Damon a testvéred?.kérdeztem, ugyanis ő is Salvatore.
-Csak nem találkoztál vele?-kérdezte
-Igen találkoztam vele és gúnyos modorával-mosolyogtam rá.-Haza felé tartotok, mert akkor elvihetlek titeket.-mosolyogtam még nagyobban
-Ugye nem azt akarod mondani hogy ez a te kocsid?-kérdezte Lena, de én erre csak rámosolyogtam-Hát akkor indulás-mondta izgatottam, majd tapsolt egyet.
Az út csendben telt mivel elég hamar hazaértünk. Kiszálltunk, majd bementünk a házba. Én felmentem a szobámba, ugyanis még ki kell pakolnom. Bőröndömhöz sétáltam, majd észre vettem azt a kis dobozt, amit még a postás hozott. Rá volt írva a nevem, de hiszen ez anya kézírása. A sírás folytogatott. A doboz kinyitását estére terveztem. Most pedig elszívok egy cigit. Kihajoltam az ablakomon, majd meggyújtottam. A szemem sarkából ki-ki csordult egy-egy könnycsepp, amikor anyára gondoltam.
-Ugye tudod, hogy káros az egészségre-mondta egy ismerős hang, gondolom a cigire
-Igen, tudom. De neked-itt rámutattam-mi közöd van hozzá?-kérdeztem-És mit keresel már megint a szobámba-majd ujra kihajoltam az ablakomon-Egyáltalán a kopogásról hallottál?-kérdeztem idegesen
-Hu várjál, ez a kopogás szó olyan ismerősen cseng, mintha az öcsém is állandóan ezt mondaná, ja meg Elena is-mosolygott gúnyosan
Azt hiszem Damontól ezt kell megszoknom. Majd elnyomtam a cigicsikket, becsuktam az ablakom és lefeküdtem az ágyamra.
-Mit akarsz?-tértem a lényegre
-Hát mondjuk megismerni-mondta gúnyosan
-Jolvan. Mit akarsz tudni?-kérdeztem nagyot sóhajtva. Damon eléggé le tud fárasztani. De azért örülök hogy érdeklem.
-Mért költöztél ide?-kérdezte
-Meghalt az anyám-mondtam. Éreztem hogy kezd egyre nedvesebb lenni a szemem, de még tartottam magam. Majd ha Damon kimegy a szobámból akkor majd bőgök, de nem most.
-Miben?
-Autóbaleset-válaszoltam tömören
-Nézd, én sajnálom. Tudod, mindenkihez érzéketlen szoktam lenni, de nálad képtelen vagyok.-mondta, majd odajött az ágyra és megölelt.
-Köszönöm!-mondtam, majd utat törtek maguknak a könnyeim. Damon próbált csitítgatni, de mivel ezzel nem ért el semmit, így közelebb huzott magához. Annyira jó érzés volt, és az illata... bódító. Damon közelsége nyugtatott meg.
-Nyugodtan aludj csak, ha felébredsz akkor is itt találsz-suttogta Damon, mire engem belül egy meleg érzés járt át. Majd belecsöppentem egy fájdalommentes világba...