3.fejezet

Amikor felébredtem, Damont sehol sem találtam. Lehet hogy csak álmodtam. Sőt biztos vagyok benne, hogy csak álmodtam. Kár. A kopogás zavarta meg a gondolat menetemet.
-Gyere -mondtam egy picit hangosan
-Szia Liane! Örülök hogy végre megérkeztél-mosolygott Jerr
-Szia Jerr! Hiányoztál-mosolyogtam, majd megöleltük egymást. Jeremivel mindig jó volt a kapcsolatom.
-És hogy érzed magad nálunk?-kérdezte
-Köszi nagyon jól-mosolyogtam hálásan-De nem akarok zavarni...
-Liane, a családunkhoz tartozol, és hidd el nem zavarsz.
-Köszönöm Jerr-majd megöleltem
-Na gyere, menjünk kajálni, aztán majd beülünk a Grillbe, dumálunk egyet, meg iszunk valamit-mondta
-Oké! Benne vagyok-mosolyogtam rá
Jerrt nagyon szeretem, olyan mintha az öcsém lenne, mindent megszoktunk osztani egymással. Sokszor azon is elgondolkodok, hogy vajon Elenával is ilyen-e a kapcsolata, de Jenna szerint nem. Elindultunk a konyhába. Jenna csak úgy sürgött-forgott.
-Szia Jenna -köszöntünk Jeremivel 
-Sziasztok! Na hogy aludtál?-kérdezte tőlem
-Köszi, nagyon jól-mosolyogtam hálásan
-Rendben. Szóval csináltam reggelit, főztem kávét. Nekem most rohannom kell, ha nem akarok megint elkésni-mondta egy szuszra.
-Oké... szia-köszöntem
Megreggeliztünk, majd öntöttünk magunknak kávét. Hmmm... ez a kávé isteni. 
-Megyek felöltözök.-szólt Jerr
-Oké, szerintem és-mondtam
Felmentem a szobámba. Kivettem a szekrényből fehérneműt, egy csőszárú farmert és egy mélyen dekoltált pólót, majd elindultam a fürdőszobába levetkőztem, majd beálltam a zuhany alá. A forró víz annyira nyugtató hatással lett  rám. Félóra áztatás után rászántam magam hogy felöltözök. Amint beléptem  a szobámba megpillantottam Damont az ágyamon elterülve.
-Te meg mit keresel itt? -kérdeztem
-Mi az már nem is örülsz nekem- kérdezte sértődötten
-Én inkább úgy mondanám, hogy nem számítottam rád-mondtam
-Mindegy... igazából Stefanhoz jöttem, csak gondoltam benézek hozzád-mondta
-Stefan nincs itt!
-De itt van... Elenánál.-komolyan kezdem azt hinni hogy féltékeny Stefanra.
-Hát akkor szólok neki.-elfordultam és indultam volna már el, de egyszer csak előttem termett...-Ezt hogy csináltad?-kérdeztem ijedten
-Mit?-kérdezett vissza
- Az előbb még az ablak előtt álltál, most meg az ajtó előtt vagy... hogyan?-kérdeztem ijedten. Az ablak és az ajtó közötti távolság minimum 10 méter, ezt lehetetlen 1-2 másodperc alatt megtenni. A futását sem hallottam, egyszerűen csak itt termett. Ez lehetetlen, pedig itt áll előttem. Eléggé megijedtem, így kezdtem tőle hátrálni. Amíg én hátráltam, ő minden lépésnél előrébb jött. Kezdtem nagyon bepánikolni.
-Mi vagy te?- kérdeztem félve
-Most félsz?-kérdezte gúnyosan mosolyogva
-Kellene?-kérdeztem vissza bizonytalanul. -Örülnék ha most elmennél Damon!-próbáltam erélyes lenni, de nem igazán jött össze.
-És ha én nem akarok elmenni?-kérdezte
-Kérlek Damon, menj el-már szinte könyörögtem neki.-Bárcsak azaz érzelmes, figyelmes Damon lenne akiről álmodtam-sóhajtottam halkan, nehogy meghallja.
-Nem álmodtad!-mondta keményen,nem ez lehetetlen hogy meghallotta -Tudod éhes vagyok
-Lenn van rántotta... Jenna csinálta.-mondtam
-Nem rántottára vagyok éhes, hanem a vé...
-Damon, mit keresel itt?-kérdezte Stefan
-Áááh öcsi, tudod épp rosszkor jöttél...-morgolódott Damon
-Azt hiszem, hogy... én... most... megyek-huhh még szerencse hogy megjelent Stefan, Damon nagyon ijesztő volt. Azt hiszem kezdek félni tőle. Kerülni fogom. Vajon mi lehet. Azt hiszem jobb ha nem tudom. Annyira elmerengtem magamban, hogy beleütköztem Jeremibe.
-Hé-hé-hé! Jól vagy?-kérdezte
-Oh bocsi Jerr! Indulhatunk?-kérdeztem
-Persze! Megyünk egy kört a kocsiddal?-mosolygott
-Persze!-mosolyogtam rá, ám ekkor eszembe jutott, hogy a szobámba van a kulcs, ezzel eddig nincs is gond, de mivel Damon a szobámban van, így már elég nagy gond van. Csak remélem Stefan is benn van. Megálltam az ajtó előtt. Mély levegő... Benyitottam. Ajj ne, csak Damon van benn. Gyorsan kivettem az éjjeli szekrényemből a kulcsot és indultam volna, de Damon megragadta a karom.
-Sajnálom!-mondta Damon, direkt kerültem a szemkontaktust, inkább lenéztem a cipőmre, de ő megfogta az állam, és kényszerített, hogy nézzek rá.
-Semmi baj Damon, legalább kezdelek kiismerni. Eddig azt hittem, hogy ez az egész csak álca, de most rájöttem, hogy nem az. Azt hittem, hogy van benned egy icike-picike gyengédség, szeretet, érzelem, de tévedtem. Ez nem lehetsz te. Ugyanis te nem ilyen vagy. Stefan és te pontosan ellentétek vagytok...-éreztem hogy kezd nedvesedni a szemem.-Most pedig mennem kell.- kitéptem a karom a kezéből, majd lementem a földszintre.
.Mi tartott ilyen sokáig? Mehetünk már?-kérdezte Jerr
-Persze, csak ... nem találtam a kulcsot-mosolyogtam rá
-Akkor induljunk-mondta mosolyogva
-Oké!
Elindultunk a Grillbe. Jereminek nagyon tetszett a kocsi. Állandóan mosolygott.
-Vezethetem majd én is? -kérdezte
-Nem hiszem hogy van jogsid-mondtam mosolyogva
-És ha lesz?-szerintem a bociszemeket akarta bevetni, de nem nagyon jött össze neki
-Talán-mosolyogtam -Megérkeztünk!
-Oké... mivel jófej vagyok meghívlak egy sörre-mondta Jerr
-Huu de nagy lelkű vagy- vigyorogtam vissza
Bementünk a Grillbe. Leültünk egy asztalhoz, majd jött a pincér,akiről megtudtam (Jeremi által) hogy Mattnek hívják. 
-Mit kértek?-kérdezte Matt
-Két sör lesz-vigyorgott Jerr
-Két sör? -kérdezett vissza mosolyogva
-Igen-válaszoltam
-És ... te vagy Jerr csaja?-kérdezte tőlem
-Nem. Az unokaöcsém-mosolyogtam
-Nem is hallottam rólad-gondolkozott el
-Elég ritkán találkoztunk, ezért-mondtam
-Aha, és hogy hívnak? -kérdezte
-Liliane-mondta
-Matt- majd a kezét nyújtotta
-Örülök -mosolyogtam
-Én is-
-Akkor hozom is a sört-mosolygott
-Köszi-mondtam
-Matt nővére a volt csajom-vigyorgott-Aztán elment, még Matt sem tudja hogy hova ment.
-Sajnálom-mondtam őszintén. Látszik rajta hogy nagyon szerette őt. 
-Ne tedd. Nem illettünk össze-mondta szomorúan. Időközben megérkezett Matt.
-Itt a két sör-mosolygott
-Köszi-mondtuk
-Ha kértek még valamit csak szóljatok-mondta, majd elment.
-Oké haver kösz-mondta Jerr. -Na igyunk, a...aa...aaa...
-A legjobb unokaöcsire-mondtam mosolyogva
-Ja és a legjobb unokanővérre-mondta vigyorogva Jerr
Mivel még nem igazán söröztem, így elég furcsa íze volt. A sör nem a kedvencem. De a következőknél már egész jól csúszott. Aztán megjelent Damon is. Nagyon nem akartam, hogy észre vegyen. Tudom hogy van az életében valami, valami, ami nem tudom , hogy mi az. De rá fogok jönni. Aztán Damon rám nézett, majd intett. Én erre csak elfordítottam a fejem. Jerrivel egész jól eldumálgattunk. Velem mindig őszinte. Azt is mondta, hogy amikor a szülei meghaltak, rászokott a drogokra, de már leállt és jó fiú lett, aminek nagyon örültem. Aztán megjelent egy szőke hajú csaj is. 
-Ő Caroline. Matt csaja. Kicsit "elmentek otthonról"féle csaj. Elenával a legjobb barátnők.-mondta. Láttam rajta hogy nagyon nem bírja a csajt. De inkább nem tettem szóvá. Damon felállt, és felénk vette az irányt.
 -Beszélhetnénk?-kérdezte tőlem
-Damon...-leakartam rázni amikor Jerr félbeszakított
-Menj csak-mondta Jerr. Erre Damon már húzta is a karom hogy menjek. Végülis felálltam és kimentünk Damonnal a Grill elé.
-Damon, mit akarsz-kérdeztem kétségbeesve.
-Beszélgetni. Valamit már rég el kellett volna mondanom neked, de egyszerűen, nem bírom.-mondta fájdalmasan.
-És mi az Damon? Mi az amit ennyire el akarsz mondani? -kérdeztem, és éreztem, hogy a szemem nedvesedik. Damon közelebb jött hozzám, és a szívem elkezdett vadul dörömbölni a mellkasomban. Olyan közel jött hozzám, hogy már csak pár milliméter volt köztünk. Még mindig nem értettem, hogy mit akar. Egyszer olyan rideg, máskor meg ilyen, érzelmes.
-Mi az Damon?-suttogtam, de ekkor az történt, amire nem számítottam. Damon megcsókolt, és még közelebb húzott magához. Olyan szenvedélyes, és érzelmes volt, hogy rá se ismertem. Én nem ilyennek ismertem Damont, egyáltalán nem. Ez furcsa, de ha komolyan gondolja, megtudnám szokni.