4.fejezet

Azt hiszem, hogy beleszerettem Damon érzelmes, aggodó felébe. Eddig Damonben a gúnyos felét ismertem. Aki semmivel és senkivel sem törődik. De ezek szerint tévedtem. És szerencsésen, kellemesen csalódtam.Olyan gyengéden, de mégis határozottam csókolt. Majd, már csak arra lettem figyelmes, hogy gyengéden, nekinyom a falnak, és ezt suttogja: -Ne félj tőlem kérlek! Én... szeretlek...- Azt hiszem Damonben megtaláltam a másik felemet, ugyanis eddig csak félemeber voltam. Az eddigi életem során sok barátom volt, de mind csak kihasználtak, átvertek, ezért nem vagyok annyira nyitott, ha barátkozásról van szó. 

-Szeretlek... ugye hiszel nekem-kérdezte meggyötörten.

-Damon, én is szeretlek... és remélem ez nem csak egy játék...-mondtam a végét olyan halkan hogy még szinte én sem hallottam

-Én nem játszom veled-suttogta Damon

Ez különös. Egykicsit furcsa hogy meghallotta, amikor én magam is alig hallottam. Majd megint rátapadt az ajkaimra és bebocsátást kért. Én persze megadtam neki. Benyúlt a pólóm alá, és ekkor olyan hatalmas vágy kerekedett el rajtam, hogy nem bírtam magam tűrtőztetni. Sokkal erőszakosabban csókoltam. Élkezdtem kigombolni, a fekete ingén a gombokat. Majd ránéztem, az erősen kidolgozott mellkasára, de itt elszakadt az a bizonyos cérna. Hogy lehet valaki ennyire sexy-gondolkodtam nehezem magamban, ugyanis ez is már nehezemre ment. Hangosan ziháltunk mind ketten, majd megjelent Jeremy.

-Hoppá! Asszem rosszkor időzítettem... Csak azt hittem, hogy elmenetetek.-mondta Jerr

-Ömn... nem Jeremy... De azt hiszem hogy itt az ideje indulni.-mondtam. Jenna amúgy is kinyír ha későn érünk haza.

-Oké... én pedig hazakísérlek... titeket-motyogott Damon

-Akkor induljunk...-mosolyogtam rájuk

Amikor haza értünk Damonnek adtam egy hosszú csókot, köszönés képpen, majd felmentem a szobámba. Belenéztem a cucc táskámba, ugyanis, még mindig nem pakoltam ki. Mostanában sokmindnről megfeledkezek. Megpillantottam, azt a csomagot,amit még az anyám küldött nekem. Furdalt a kíváncsiság, és nem értem, hogy tudtam ennyire elfeledkezni róla. Kibontottam a dobozt, a papír borításából, majd belekukkantottam a dobozba. láttam benne, egy nyakláncot, és egy kézzel írt papírt. Kinyitottam a papírt, és magamban elkezdtem olvasni.:

-Drága, Liliane!

Annyira szeretlek téged! Amikor ezt a levelet olvasod, én már nem tartozom az élők sorában. Tudom hogy több időt kellett volna együtt töltenünk, de a munkám miatt sajnos, ez lehetetlen. A második munkámról te semmit sem tudsz. De most beavatlak a részletekbe...Tudod én vámpírvadász voltam. Most biztos azt gondolod, hogy megőrültem, de nem. Köztünk élnek. Nehéz őket felismerni. Hideg, fehér bőr, gyorsaság és erő jellemző rájuk. A nyaklánc ami a dobozban van, Verbena-t (vasfű) tartalmaz.Ez megvéd a vámpírok megigézésétől. Kérlek hordd! Ez még az enyém volt. Szeretném, ha ezentúl a tied lenne. Nagyon hiányzol és nagyon szeretlek. Kérlek vigyázz magadra. Sajnálom, hogy csalódást okoztam neked! Próbáltam a legjobb anya lenni a világon, de sajnos ez nem sikerült. Szeretném ha boldog lennél. Örökké szeret:                                      Anya                                               




Amikor végig olvastam, nem bírtam tovább. Ez olyan mintha rohamom lenne. Rázkódtam, sírtam, alig kaptam levegőt. Tudta hogy meg fog halni. De egy valamit nem értek... vámpírvadász. Az lehetetlen, hogy léteznek vámpírok. Az lehetetlen... az emberiség már kihalt volna. És vajon mi az a megigézés? Jaj anya bárcsak élnél... magyarázatokat akarok. A fejemre húztam a takarót és álomba bőgtem magam.




Anya állt előttem. Ragyogott, mintha egy angyal lenne... 
-Anya... mi ez az egész?-kérdeztem 
-Kicsim...mindenre rá fogsz jönni. Csak idő kérdése. Légy türelemmel...-mosolygott, majd megsimogatta az arcom.
-De mégis? Mire fogok rájönni?-kérdeztem
-Kicsim! Mindennek eljön a maga ideje, és amúgy most nincs időm a magyarázkodásra. Sajnálom!
-Anya! Nagyon hiányzol! Szeretlek-suttogtam a végét
-Oh édesem! Én is nagyon szeretlek.-majd elkezdett távolodni, távolodni amíg el nem tűnt.
-Ne, kérlek maradj még! Könyörgök anya-ordítottam utána de eltűnt.  


Zihálva ébredtem föl. Valami zaj. Valami reccsenés, vagy roppanás. Ijedten néztem el jobbra, majd balra, de semmi. Vajon mi lehetett ez. Kinéztem az ablakon, de még sötétség honolt. Felkeltem, vettem ki egy szál cigit a dobozomból. Kinyitottam az ablakot, majd meggyújtottam. Nem vagyok, az az aktív dohányos, de ha már elegem van az életemből akkor muszáj. Csak slukkoltam-slukkoltam... majd a csikket elnyomtam. Az ablakot becsuktam, mert elég hűvös este az idő. Bevackoltam magam az ágyamba, de a várt álom, nem akart utolérni. Csak forgolódtam-forgolódtam, majd meguntam ezt a játékot, és  felkeltem.  Körülnéztem a szobában, bár ne tettem volna... A látásom kezdett homályosodni, mert rápillantottam anyám levelére, ami a földön hevert... A FÖLDÖN HEVER? Mit keres a földön? Emlékszem hogy az asztalomra raktam... Leeshetett volna? Lehet. Beraktam a szekrényembe, majd a nyakláncot, ami az éjjeli szekrényemen volt, feltettem a nyakamba. Még bambulgattam, majd fogtam magam, és lementem a konyhába, hogy igyak egy kis tejet. Talán majd könnyebben elalszok alapon. Leosontam, majd kinyitottam a hűtőt, vettem ki egy poharat a szekrényből és töltöttem. 
-Nocsak-nocsak... ilyen későn még fenn?-kérdezte mosolyogva. Szívem hatalmasat dobbant a hang hallatára. Majd megéreztem, hogy a karjai körbeölelnek. Szívem elkezdett hangosan dörömbölni, de nem mertem felé fordulni. Elég ramatyul nézhetek ki.
-Nem tudok aludni, így hát lejöttem, hogy igyak egy kis tejet.-mutattam fel a poharam. Erre Ő felé fordította a fejem, így láthatta, hogy elég ramaty állapotba vagyok.
-Hát látom, hogy nem vagy a toppon.-mosolygott. Olyan édesen mosolyog...
-Hát mint látod nem igazán-mondtam 
-Ezt a nyakláncot még nem is láttam-komolyodott el Damon
-Anyutól kaptam. Nagyon tetszik-mosolyogtam rá
-De te mit keresel itt?-kérdeztem
-Háát őőő... én sem tudtam aludni, így átjöttem.-ezt valahogy mért nem veszem be
-És szabad bejárásod van a házba?-kérdeztem gyanakvóan
-Naná-vágta rá. Majd oda jött hozzám, és megcsókolt. A nyelve bebocsátást kért tőlem és én készségesen beengedtem.  Egyre közelebb és közelebb jött hozzám, már nem férhetett volna el közöttünk egy darabka vékony lapocska sem. Beszívtam bódító illatát, aminek hatására, még jobban vágytam rá. Nekilökött a falnak, majd felemelte a lábaimat, és derekára kulcsolta őket. Ennek hatására, éreztem merevedő férfiasságát. Ettől pedig én, kezdtem kigombolni az ingét, majd a szájáról a nyakára tértem át. Csókoltam, szívtam, majd haladta lejjebb az erősen kidolgozott mellkasára.
-Szerintem ezt nem itt kéne-morogta 
-Szerintem se-motyogtam, majd visszatértem a nyakához. Jól megszívhattam, mert egy jó nagy foltot csináltam ő is rátért a nyakamra, ettől még jobban elkezdte verni a szívem a tam-tam-ot. Aztán egy szer csak elszakadt tőlem. és a konyha végében találtam. Már megint hihetetlenül gyorsan tűnt el. Vajon hogy csinálja. 
-Azt hiszem mennem kellene...-mondta majd elindult a bejárati ajtó felé
-Várj!... Kikísérlek-mondtam neki hangosabban. Megállt majd megvárt. Én kinyitottam neki az ajtót, és elment. Azt hittem hogy kapok egy búcsú csókot, de tévedtem. Vissza mentem a konyhába, majd megfogta a tejes poharam, és egy húzásra megittam. Jó talán azért, mert csak félig öntöttem. Vissza battyogtam a szobámba, majd befeküdtem az ágyikómba. Betakartam magam, majd jött az álommanó. Álmomban olyan embereket láttam, akiknek hatalmasra nőtt a szemfoguk, vér csöpögött a szájukból, és feketedett a szemük. A képek váltották és váltották egymást. Ijedve ültem fel, körülnéztem, majd mikor a szobámban nem találtam senkit kezdtem nyugodni. Mély levegő beszív, majd kifúj-ismételgettem magamban. Már elég világos van, de azért még punnyadtam egy kicsit. Majd körülbelül 30perc lazítás után elindultam a fürdőbe, elintézni a reggeli teendőimet. Mivel csak egy tangát, és egy melltartót vittem be, ezért visszamentem a szobámba a többi ruháért, de amikor megláttam őt a szobámba ijedtemben, és szégyenemben visszarohantam a fürdőbe, majd egy törölközőt magamra terítve tértem vissza.
-Kopogásról nem hallottál?-kérdeztem idegbetegen. Ez annyira ciki...  Nem vagyok telt, inkább csak úgy vagyok a testemmel, hogy egy picit le kéne adni. Lehet futni kénék járni.
-Kopogtam, de mivel tusoltál, így nem hallottad, én meg persze bejöttem-mosolygott kajánul. Megfogtam egy farmert és egy pólót majd visszamentem a fürdőbe. Magamra kapkodtam őket és már mentem is vissza.
-Most mit parázol? Láttam már ilyet sőt...-mondta gúnyosan, de én félbeszakítottam.
-Damon! Nem vagyok kíváncsi a perverz dumáidra. -majd elfordultam tőle és megágyaztam. Erre ő mögém osont és körbeölelte a derekam.
-Ugye nem sértődtél meg?-kérdezte komolyan
-Nem. De örülnék ha tudatomra adnád, ha itt vagy? Világos?-kérdeztem
-Mint a nap-motyogta
-Rendben.-mondtam, majd adtam a sexy ajkaira egy puszit.